Egyszer régen, amikor még dolgozába jártam, lógott egy cetli a stúdió ajtaján. Ez állt rajta: Értem én, de lesz@rom. A mondatban lakozó mélységet mostanában kezdtem megérteni.
Péter érti, hogy evés után nem borítjuk ki a földre a fél tányér levest, hogy nem dobáljuk szét kanállal az ennivalót, hogy nem pakoljuk ki a szemetest, nem gyalázzuk meg a szobanövényeket. Azt is érti, hogy Borcsától nem szedjük el a játékot, nem mossuk meg az arcunkat a pocsolyában, nem köpködjük körbe a házat megrágott almával és sütivel, nem dobáljuk vissza a leszedett uborkákat az uborkásba. Érti, de magasról tojik rá. 🙂
Hozzászólások