Álló napon át zuhogott az eső. Délutánra már mindenki megbokrosodott idebent. Gondoltunk egyet, elmentünk egy plázába, legalább a gyermekek kirohangásszák magukat. Hát a rohangászásban nem is volt hiba. De ne vágjunk a dolgok elejébe. Úgy indultunk, hogy Péter erősen bicegett, húztuk magunk után, míg végre apa rászánta magát, s lehúzta a cipőjét. Kiderült, egy húsvéti csokitojást benne felejtettünk 😀 Péter mindenesetre örült neki.
Az eső elől beszaladtunk a boltba, s elkezdődött a kergülés. Szökőévben egyszer ha járunk ilyen helyekre. Úgy viselkedtek, mint az igazi falusiak, épp hogy nem szédültek az aszfalton. Valószínű a városi gyermekek örülnek ennyire az erdőnek, mint a mieink a tegnapi kavalkádnak. A két gyermek négyfelé szaladt. Három felnőtt nem győzött utánuk szaladni, s még a cuccokkal megpakolt babakocsit is szem előtt kellett tartani. Volt egy csomó kisgyerek, jólnevelten sétálgattak, esetleg szaladgáltak, de parancsszóra mindig leálltak. Péter és Borcsa szaladtak össze-vissza, jó érzékkel választották ki a porcelános, ékszeres boltokat, tapizták a tükröket, s mikor elegük lett belőlünk, leheveredtek a földre. Igen rövid időre sikerült bár egyiküket beletuszkolni a babakocsiba.
A gyermekek felpörögve, mi hulla fáradtan értünk haza.
Hozzászólások