Esőváró

Szeretnénk, ha szomorúságos felhők lepnék be az eget. Az sem lenne baj, ha kicsit ránk telepedne a sötétbarna búbánat. A eső feledtetné a szürkeséget.
Az óriás cseppek mókásan potyognának a vállunkra. A gyerekek álmélkodnának, Borcsa rácsodálkozna a pucér pocakjára, Péter a poros földet tanulmányozná, s a fejét vakarná. De mi egy cseppet sem lennénk meglepve, inkább táncolni támadna kedvünk. A bohókás cseppek lassan csendes esővé cseperednének. Az ablakból néznénk, ahogy a felhők eltakarják a falut, és sűrű függöny burkolná be a házunkat. A kutyánk napokig heverészne a kuckójában. Sár lenne. Ismét veszekednénk a gumicsizmákon, előkerülnének a sárruhák. Szusszanásnyi esőszünetben kedvünkre pocsolyáznánk, csepcsülnénk a potyorban, ahogy jobb helyeken mondják. A föld szétnyílt sebei lassan beforrnának, nem dugdosnánk kezeinket repedésekbe. Nem lesnénk tücskökre, átmenetileg a hangyafigyelést is beszüntetnénk. Életre kelne a paradicsom, a paprika vastag lenne és zamatos, a sütőtök rendes pocakot eresztene, kinyílna a kikerics, a fonnyadt almák bőre kisimulna, s az uborka is teremne búcsúzóul párat. Talán még nem késő téli retket ültetni. Ismét füvet kellene nyírni. Pár nap múlva mehetnénk gombászni. Tele lenne a patak vízzel, dobálnánk a kavicsokat. Eltűnne a kopott forróság, s jönne a vidám zöld. Talán tavasz lenne újra.