Komoly társasági életet élünk Péterrel. Bárhova elmehetünk, ahol van hely kerekezni. Pédául a színházban. Amíg mi az emeleten szocializálódtunk, addig ő a földszinten repesztette. Ígérte cserkész becsszóra, nem megy ki az utcára. Nagyjából elhittük. 5-10 percenként lekukucskáltunk. Mindig megvolt.
Egyszer megszomjazott. Egyenesen a színpadig gyúródott a tömegben. Ismerős kerítette kézre. Narancslé felhajtva, tekert tovább.
Jazz koncert van. Nagy udvar, szobrok, népek. Gitár és ének. Barátok és bárányok. Péter kerekezik, gyerekekkel barátkozik. Vígan höngörödnek be az oldalon. A vacsora ízlik. Rég feljöttek a csillagok. Tudjuk, nem látjuk. A felhők takarják. Azért boldogság van. Lálálá.
Hozzászólások