Az elalvás előtti utolsónak hitt szopi után fáradtan dőlök be az ágyba, pár pillanat múlva már alszom is. Ekkor szokott eszébe jutni Borcsának, hogy kevés volt a vacsora. Ismét szopizunk. Pár korty után belealszik, s engem is elragadnak az álommanók. Ekkor szokott emészteni Borcsa, s ezt nem tűri zokszó nélkül. Jön a séta, pocoksimogatás, majd néhány megnyugtató trottyolás után elalszunk. Ekkor kezdődik a csuklás, amit felriadva, félálomban lelkiismeretfurdallás nélkül hallgatok egy darabig. Aztán a jó anya legyőzi a fáradt anyát és felkelek szoptatni. A csuklás elmúlik, a gyermek elalszik, én meg csak fülelek, mi következik.
Ha jó napunk van, 2 óra múlva lesz a következő evés, ha rossz, akkor fél óra múlva. De egyszer már volt nagyon-nagyon jó napunk is, 4 órát aludt egyszuszra a leány.
Hozzászólások