Egy csomó dologra képes lettem két gyermekesként, amiket Peti egykesége idején még nem is sejtettem. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy szoptatás közben lehet focizni, sőt kell is, különben kiborul a bili a nagytestvérnél.
Peti mostanában rendszeresen elkeseredik, ha Borcsit szopizni látja. Egyedüli vigasz, ha közben vele is foglalkozom. Meseolvasással kezdtük, de már nem éri be ennyivel. Bújócskázunk (na jó, nem az ágy alá bújok Borcsival), focizunk, festünk, tornyot építünk, fél kézzel etetem-itatom Pétert. Közben pörög az agyam, hogy ha ezt megunja, mihez kezdünk. Ha jó napunk van, Borcsi nem zavartatja magát, jóízűen falatozik.
Hozzászólások