Péter a keresztanyjától cirkuszjegyet kapott ajándékba. Kapóra jött az ötlet, mert azon a péntek délután rendesen be voltunk táblázva az urammal. Borcsit így is magammal kellett vinnem iskolába. Még jó, hogy Péter nem volt ott. Borcsi egyedül is kitűnően viselkedett 😀
Egész héten készültünk a nagy eseményre. Elolvastuk a témában fellelhető összes mesénket, meséltünk elefántokról, bohócról és oroszlánról.
Péntek délután felvettük a városi ruhánkat, s Pétert apa átadta a cirkusz előtt a keresztanyjának és Kincsőnek. Nagy meglepetésünkre vidáman vonult be a nézőtérre. Még csak nem is nézett az apja után. Másfél órán át ült szófogadóan, s ha beszélt volna, megkérdezte volna, hogy mikor megyünk cirkuszba? Mert ez a cirkusz nem az a cirkusz, amiről egész héten át hallott. Ez tengeri cirkusz volt, így szó sem volt elefántról, oroszlánról, de volt tengeri sün, pingvin, s csupa olyan állat, ami a szakirodalmunkban nem volt benne.
Este lelkesen magyarázta, mutogatta az élményeit, Borcsi is megosztotta az iskolás kalandjait. Volt időnk. Másfél órát ültünk a dugóban hazafele.
Hozzászólások