A Mesehetes koncert jegyében beígértünk egy fagyit per gyermek. A koncert második dala után Borcsa közölte, túl nagy a zaj, menjünk. Nem kellett messze menni. A csapda ott állt. Pompázatos nyalókák virítottak az első utunkban akadó standon. A gyerekek rácuppantak. Választhattak: fagyi vagy nyalóka. Természetesen az előttük levő nyalókára nem tudtak nemet mondani.
Eltelt egy óra. Hazaindultunk. A mostoha szülők, felelősségük teljes tudatában úgy gondolták, elnyalogatnak némi fagyit. A stand előtt kiborult a bili. Péter és Borcsa egyemberként követelték a fagyit, mert megígértük. Mi pedig határozottan emlékeztettük, hogy nyalókát választottak fagyi helyett. Magdi mama fogta a fejét, s riadtan tekintgetett körbe, hány ismerős látja a fesztivált.
Felnőttekül lemondtunk a fagyiról, ám ez nem enyhítette a gyereksereg hangos fájdalmát. Erőltetett menetben érkeztünk meg az autóhoz. Hazáig szipogtak.
Hozzászólások