Farsang

Mindenre számítottunk, csak arra nem, ami történt. Meg voltunk győződve, hogy a mandulagyulladással küszködő Péterünk nem fogja értékelni a farsangi tömeget, majd megbújik az anyja szoknyája mögött, s onnan figyeli, hogy zajlik a farsangfarka apa munkahelyén.
Ehelyett elbűvölte a muzsikaszó. Felpattant a helyéről, odaszaladt a hegedűshöz és vezényelni kezdett. Mindenki szófogadóan ült a helyén, s hallgatta a komolyzenei farsangbúcsúztatót, csak Péter ropta a terem közepén a táncot. Miki tata kéztekergetős figuráival kápráztatta el a népeket. Nem veszett kárba a tanítás. Amikor a püspök úr szólásra emelkedett, Péter odarohant hozzá, felnézett rá és tapsviharban tört ki. 🙂
Nem győztünk csodálkozni, mintha kicserélték volna a gyermeket. A férjem egyik kollégája azt feltételezte, hogy tipegő tánccsoportba járatjuk Pétert 😀 , mások pedig a tévére tippeltek. Se tánccsoport, se tévénk nincs, úgyhogy csakis a vérében lehet ez a táncoskodás 🙂
Amikor a csülökre került a sor, rögtön tudtuk, hogy nem cserélték ki. Ugyanúgy nem kért enni semmit, mint ahogy itthon sem szokott.