Péter folyadékok iránti érdeklődése meglehetősen keskeny skálán mozog. Anyatejen kivül semmit nem lehet betuszkolni a szájába, ami folyik. Tea, viz, gyümölcslé, zöldségleves, tejporlé szóba se jöhet. Válogatott itatóeszközökkel próbálkozunk (egyelőre sikertelenül). Cumisüveg, szelepes és szeleptelen csőrös pohár, gyógyszeres adagoló fecskendő, mind céltalanul lézengnek a konyhában. 8 hónapig nem izgattam magam, de most van szűk 3 hónapunk, hogy változtassunk a helyzeten, mert akkor mi utazunk és Péter marad.
Minden evés után reménykedünk, hátha szomjas a drága. Ehelyett gyanúsan méregeti a cumisüveget, mintha az első 3 hónapban, nem kizárólag abból ivott volna, majd határozottan ledobja a földre. A csőröspohár csuda mókás, szép virágok vannak az oldalán, azt el lehet nézegetni egy ideig, aztán jól a nyakába csorgatja az innivalót. Szóval nem megy ez nekünk.