Egy zimankós délutánon apa elhatározta, hogy fürdeni viszi az aprónépet. A fürdőház nem válaszolt telefonon. Anya megkönnyebbült. Juhé, megfázás elmarad.
A következő zimankós délutánon a fürdőház válaszolt a telefonra. Üres a medence, mehetnek. A gyerekek üdvrivalgásban törtek ki. Mamika csóválta a fejét, anya rágcsálta a körmét, de mivel a szolid lebeszélés nem ért célba, támogatta az ura szilárd elhatározását.
A fürdőruhákat már itthon magára öltötte mindenki, s becsszóra megígérte, hogy apa intelmeit bármilyen érzelmi állapot is uralkodjon, betartja.
Másfél óra múlva érkeztek haza. Fáradtan, éhesen, Péter vizes, Borcsa nedves hajjal. Mert a hajszárítást nem akarták. Sehogy sem. Péter bűnbánóan hagyta magát szárítani. Borcsi végigüvöltötte, mert hogy az ő haja nem vizes.
Apa mesélt: a legény vakmerően ugrándozott a vízben. Nem félt alábukni, úszódeszka nélkül kalimpálni. A fél medencét mosolyogva itta ki. A leány óvatosan kalimpált a kis vízben. Semmilyen instrukciót el nem fogadott, maximális elővigyázatossággal egyedül tapasztalt ki mindent.
Kitűnően ötvözték a szüleik jellemét.
Hozzászólások