Húhh! Tegnap vészhelyzet volt, vezetnem kellett, úgy hogy senkitől nem kérhettem tanácsot közben, s az autót sem ismertem. Édesanyám ült mellettem, szegény, izgult is rendesen. Szerencse, az orvos nem mérte meg a vérnyomását.
Úgy kezdtem, hogy az utcánk végén lefullasztottam a motort. Aztán nem sokkal később a városban is lefullasztottam egymásután vagy ötször. Rendesek voltak, mert senki nem dudált mögöttem. De előtte még majdnem elütöttem egy buszt, mert gyorsan mentem, lassan kanyarodtam, s közben váltottam. A buszsofőr hevesen gesztikulált, erre emlékszem.
A parkolóban kerestem egy megbizhatónak kinéző embert, s megkértem, tolasson hátra, mert nekem nem sikerült. Az urammal előtte hosszasan konzultáltam telefonon, de nem volt nagy hasznom belőle. A következő parkolóban már egyedül is boldogultam a tolatással.
Az útpadkára csak egyszer mentem fel, tiszta egyenes úton, nem értem hogy sikerült.
Felhúzott kézifékkel indultam, az autó vészjóslóan kiabált, mi az ajtókat csapkodtuk, biztos nem csuktuk be rendesen. Ismét telefonos segélykérés az uramtól.
Viszont nem ütöttem el senkit és semmit, a körforgalmakat és egyéb akadályokat szabályosan vettem.
Hazaértünk. Az udvarunkra a szomszéd hozta be az autót. Fogytam vagy két kilót.
Itthon közben édesapám pesztrálta a két gyermeket, s biztos rágta a körmeit.
Ha az illetékesek olvassák a bejegyzést, azonnal visszakérik a jogsim.
Hozzászólások