Hárman kétfelé indultunk. Péter egy méretes tasakba bepakolta a feltétlenül szükséges játékait, belelépett a gumicsizmákba, s a szomszédok felé vette az irányt. Becsületesen felhurcolta a neccét.
Leányokul kettesben lefele ballagtunk a dombon. Babihoz mentünk, a fodrászhoz. Borcsának levágattuk a haját, a füléig. A témát egy szűk hét alatt tárgyaltuk ki. A leány meglepően hamar rábólintott. Remélem, két nap múlva nem fog toporzékolni hosszú hajat követelve. Pétert egyébként azért küldtük a szomszédba, mert indulás előtt kijelentette, hogy Borcsának is fixpont olyan fél centis haja legyen, mint neki.
A nyissz-nyussz tíz rövid percet tartott. Borcsa mosolygott. “Pont olyan, mint Betti óvónak!” – lelkendezett, s elkérte a cukorkáját. Hazafele kedélyesen beszélgettünk:
– Na, anya, milyen a hajam?
– Nagyon szép.
– Nem szép, hanem gyönyörű.
Hozzászólások