Borcsa éjszaka óránként ébredt, hajnalban kipattant az ágyból, készségesen hagyta magát öltöztetni. Piruettezett a zuzmarás állomáson, ugrándozott a hóbuckákban, visibált. A vonaton végig beszélt, de nem sétifikált. Csak a szomszédait fárasztotta.
Péterrel és Piri mamával izgatottan vártuk a csapatot. Már egy félórával az érkezés előtt a kapuban toporogtunk. Hujuj, nagy volt az örömködés. S jó sokáig tartott. Borcsa körtét és epertortát (felnőttnyelven mandarint és kekszet) hozott Petinek. A fiú is előrántotta a gondosan elkészített, felmasnizott rajzot, s köszöntötte Borcsát. Kezdődött a buli.
Délután Péter összerúgta a port Piri mamával, Borcsa is mély együttérzéssel szidta a nagyanyját. Nem kevés időbe telt, míg tisztáztuk, hogy ki kivel milyen hangnemben diskurálhat.
Péter felborította a Borcsi székét. Nem kellett sok, a leányból előjött az oroszlán. Soha nem hallott mély hangon üvöltötte, hogy Pééééééteeeeeeeeeeeer! Puffancs sárkányarcából csak úgy jöttek ki a péterek és a lángok. Mi lesz itt még?
Hozzászólások