Hétvége

Végre egy otthonülős hétvége. Hiányzott már mindenkinek.
Péntek éjféltájt Borcsa alaposan kihányta magát. Az ágyban. Reggelig éberen figyeltem, mikor jön a következő (nem jött), s közben azon agyaltam, hogy fogom  másnap az elgyengült leányzót beszállítani a kórházba. Az uram szombat kora reggel elutazott. Kár volt alvás helyett agyat pörgetni. Borcsa reggel vidáman ébredt, bundáskenyeret kért reggelire (nem kapott).

Hármasban sütöttünk, főztünk, gombócot gyúrtunk, szomszéd lányokat látogattunk, almát szüreteltünk, szőlőt majszoltunk.

Klasszikus vasárnapunk volt. Péter velem készült templomba, fel is öltötte ünnepi gúnyáját. Induláskor kiderült, félreértés, Borcsa jön velem, a fiú apával megy. Borcsa még pizsamában. Elkéstünk.

A templom fele ballagva megvesztegettem a leányt: ha jól viselkedik a misén, hazafele bemegyünk a boltba. Ebből adódott, hogy míg mindenki a Miatyánkot mondta, Borcsa hangosan skandálta az első sorban: menjünk a boltba! Menjünk a boltba!

Hazafele jövet, a bolt után találkoztunk a fiúkkal. Péter 10 deka csokiskeksszel lett megvesztegetve. Pont elég volt az istentiszteletre.

Estefelé Pannáékkal indultunk kirándulni. Almát rágcsáltunk, kutyát lestünk, sokat kószáltunk. A fagyit és a sütit mindenki megérdemelte.