3 napja lesben állunk. Lessük a pockomat, nyakamat, van-e rajta bárányhimlő. Több mint két hete vigyáztunk Kincsőre, akin az ominózus vasárnap után 2 nappal kijött a bárányhimlő. Mivel a himlőnek ez a vállfaja eddig nem tett látogatást szerény személyemnél, hát izgatottan vártuk, mi lesz a lappangási idő leteltével. Az izgalmat fokozta, hogy Kincső épp akkor “haragban volt” a keresztapjával, és leginkább velem akart játszani, csak hozzám akart bújni. Meg is volt szegény hűlve, így néha rámtüsszögött.
Aggódtunk egy kört, elolvastuk a szakirodalmat a neten, aztán elrohantunk a családorvoshoz. Bár ne tettük volna! Amikor előadtam a helyzetet, felhúzta a szemöldökét és közölte, hogy akár vetélés is lehet a dologból. Én ijedtemben elolvastam a koraszülésről szóló összes fellelhető cikket, kiszámoltam, hogy mennyi az esélyünk az egészséges életbenmaradásra. Aztán elértük a nőgyógyászt is, aki megnyugtatott, hogy már nagyok vagyunk és nem káros a magzatra. Most kinek higgyünk? Úgy döntöttünk, inkább a nőgyógyásznak, az lelkileg sokkal jobb 🙂 Közben bíztunk a kismamákra jellemző erős immunrendszerben és a placenta őrző-védő erejében.
Pöttyök még nincsenek, reméljük már nem is lesznek 🙂
Hozzászólások