Itt vannak az álommanók, egy egész csapat. S már nincs erőm hadakozni velük. Péterrel is így voltam az utolsó hetekben, történjen bármi, csak alhassak egy jót előtte 😀
Amúgy jól vagyunk, Borcsáról konkértumokat holnap fogunk megtudni. Péter sejt valamit az ellene készülő merényletről. Hónapok óta nem csüngött rajtam, most levakarni sem lehet rólam. Jön, beköszön Borcsának, felhúzza a blúzot a hasamon, megsimogatja a pocokot, ráhajtja a fejét, s fülel. Néha énekelni is szokott neki, olyan kicsi manó. Meglátjuk, mi lesz a nagy idillből, ha Borcsa teljes valójában megmutatkozik.

Amúgy Péter sokat okosodott, jó barátságban van az állatokkal. Utánozza az oroszlánt, a tehenet és a malacot. A kutyánk logó nyelvű lihegését is elég élethűen produkálja 🙂 Tudja, hogy kacag Gabi tata (há-há-há), hogy csinálnak az indiánok és hogy hány ujja van (tisz). Éveinek számát azonban rosszul tudja. (Hány éves vagy Péter? Tisz.)