Hiszti

Kibírhatatlan vagyok.
Reggel 4-szer kellett átöltözzön a párom. Na jó, enyhe túlzás, két inget épphogy a kezébe vett, máris kiborultam. Hogy képzeli?! Egyik nincs kivasalva (szegény váltig állította, hogy pulóver alatt nem látszik), a másik nem talál a nadrághoz, a harmadikat soha nem is szerettem, s a negyedik hogy néz ki. Ő ideges volt (ugye, nem csoda), én hisztis. Az ötödiket felvette, minden szép és jó volt, de amikor rávette a narancssárga (szerinte barna) játszómellénynek is beillő ruhadarabot, végleg kiborult a bili.

– Mondja csak meg a kollégáinak, hogy nem vagyok itthon, el vagyok utazva – kiabáltam -, ha kérdezik, ha nem, mondja meg! Nem fogok szégyenkezni az uram ízlésficama miatt!. Ő meg: –  Igenis meg fogja kérdezni minden kollégáját, hogy áll rajta ez az ing a mellénnyel! Minden irodába be fog menni! Erre én: – Szerinted mit fognak mondani az igazgató úrnak? De rondán nézel ki?!  – Nem vagyok igazgató – érvelt ő szerényen. Ez így igaz is volt, ezért elrobogtam otthonról.

Kb 10 perc múlva már gubanc volt bennem. Mire volt ez jó? Gyorsan betudtam a kismama hormonoknak, de ettől még nem lettem jobban. Délután kiderült, anélkül hogy felhozta volna a témát, egész nap dicsérgették, milyen jól néz ki, milyen jó pasinak öltözött, s máskor is vegye ezt az elegáns barna mellényt fel a rózsaszín inggel 🙂