Ezt a találkát már rég össze szerettük volna hozni. Arról sejtelmünk sem volt, hogy csak mi szülők erőltetjük a barátkozást, a gyerekek nincsenek elvarázsolódva az ötlettől. Péter egyenesen kiviselte magát.
Emma szép kicsi fehér szoknyába, piros pepita ingben érkezett hozzánk. Fürtös hajával igazi kisasszony volt. Még egy labdát is hozott Péternek. De gyermekünket nem lehetett lekenyerezni. Gyakorlatilag egy kerek órán át ordított. Csak azért nem többet, mert ekkor hazamentek a vendégek. Az összes labdával Péter akart játszani, ha véletlenül Emma a csúszdájához közeledett, Péter hisztirohamba tört ki, képes volt üvöltözve üldögélni csúszda tetején, csakhogy más ne használhassa. Emma semmilyen játékhoz nem érhetett hozzá.
Szegény kis Emma, nem volt szokva ilyen hangos fogadtatáshoz. Nagy barna szemeivel ijedten bámulta Pétert, és zokogott. A gyerekek teljesen megkönnyebbültek, amikor búcsút kellett inteni egymásnak. Amikor megígértem, hogy majd mi is meglátogatjuk, mindkét gyermek zokogásba tört ki. 😀
Hazaérkezésük után Emma még sokáig mondogatta: menj el! Hess!
Hozzászólások