Volt egy szép kövér családi hétvégénk. Apának volt két majdnem szabadnapja. Ki is használtuk rendesen, apát és az időt is 🙂
Az első majdnem szabadnapon elkísértük dolgozni. Amíg apa ügyet intézett, galambokat etettünk a Főtéren, majd elkísértük a Bisztróba. Borcsa tapintatosan szundiba merült, így vele nem volt gond. Péter az almaleves ragacsos kezével végigtapizta az üvegajtót, de cserébe testével feltörölte a padlót. Miután apa elrendezte ügyes bajos bisztrós dolgait, elindultunk vásárolni. Mire megérkeztünk, volt két hisztizsákunk, egy nagy s egy kicsi.
Péter boldogan szabadult be a menyasszonyruha szalonba, hol simogatta, hol cibálta a nemes kelméket. Összetapizott minden tükröt, amerre jártunk, a cipősboltban kiborogatta a dobozokat. Borcsát mélységesen frusztrálta bátyja nagy szabadsága, ment volna utána. Mindkét gyermek egyszerre akart az apjuk nyakába ülni. S mi közben kabátot vásároltunk volna. A tervet felfüggesztettük.
Kedden kimentünk a temetőbe. Amíg a szertartás folyt, Péter faágakat gyújtott meg a gyertyáktól. Nem sérült meg senki, a kabátja is csak majdnem égett le. Borcsi ájtatosan danolászott.
Hozzászólások