Csíkban nagy hó várt és hideg. Örültünk, hogy végre igazi tél van. Lehet disznót vágni és szánkózni. Sokat nem unatkoztunk. A napi két látogatás megvolt. De legalább majdnem mindenkivel találkoztunk.
Az angyal nagyon rendes és kreatív volt. Borcsát egy gyönyörű kétszintes babaházzal (mozgatható falak, nyitható boltíves ajtók, erkély), Pétert pedig egy szintén emeletes, lifttel ellátott garázzsal örvendeztette meg. Mindez fából, az öcsémtől. Dolgozott is éjt nappá téve, hogy meglegyen. Tudjuk, ezermester. Együltükben 4 órát játszodtak vele. Rekord.
Borcsa a helyszínen kitalálta, hogy ő Mamikáéknál marad. Nem bántuk. Az ünnepek végére belefáradtunk az utazásba. Ennek tulajdonítható, hogy a gyerekek percenként vesztek össze. Borcsa szája be nem állt, egyfeszt provokálta a fiút. Péter pedig teljes erőbevetéssel válaszolt a kihívásra. Jót tesz mindenkinek a távolság.
A házszentelést még megvártuk. Az utóbbi napok rosszevő Péterje rögtön megéhezett, mihelyt a papbácsi belépett az ajtón. Morcosan ült a karácsonyfa mellett.
Jól megpakolva indultunk haza. Itthon is van hó, domb és szánkó, Gausz nem halt bele a magányba. Keződnek a hétköznapok.
Hozzászólások