Megvan az első jel. Hányingerem van. Eleinte azt hittem, a szombat éjféli hagymás zsíros kenyér mellékhatása, de mivel hétfőn is tartott, hát örültem neki. Mára már elmúlt. Közben egyre hisztisebb leszek. Teljesen váratlanul tudok örülni, s ugyanilyen hirtelen dühbe gurulni. Ma déli 12-ig négyszer voltam felhőtlenül boldog: kora reggel, mikor olvastam egy jó cikket, másodszor, mikor megtudtam, hogy Czakó Gábor tart előadást a városban, harmadszor, mikor a biztosítónál rátették a pecsétet a papiromra, s negyedszer, mikor megláttam a páromat. Mind a négyszer tapsikoltam (na jó, a biztositónál csak diszkréten, bár elemi kényszert éreztem, hogy a néni nyakába boruljak). És legalább ennyiszer bosszankodtam. Hergelnek a kollégáim. Szegények, ugyanazt csinálják, mint eddig: teszik a dolgukat, engem mégis fel tud húzni egy ujjlenyomat az üvegasztalon, a hangos zene vagy a túl sok kérdés.Tegnap egész nap az volt az érzésem hogy a levegőbe emelkedek. A hasam egy hőlégbalonhoz hasonlított leginkább. Egész nap nem bírtam enni csak gyümölcsöt. A kozmetikusom megkérdezte, hogy babát várok, hogy ennyire fel vagyok puffadva? Hebegtem-habogtam. Szerintem rájött a helyes válaszra, csak tapintatos volt, s nem firtatta az ügyet. Ma eszembe jutott, hogy a puffadásra a megoldás a köménymag tea. Evés előtt fél órával egy nagy bögrével meg kell inni. Nekem bejött.
Hozzászólások