Borcsának napok óta 39 fok fölé ugrik a láza. Nem eszik, alig beszél. Egész nap alszik vagy bambán néz a semmibe. Köhög. Kint havazik, latyak van és sár, fúj a szél. Péter túl van a vészen, de kivinni nem lehet az imént említett időjárási tényezők miatt. Annyira nincs jól, hogy oviba mehessen. Otthon unatkozik, tehát tombol. Piri mama köhög és sántikál. Két nap múlva szeretnénk Csíkba indulni húsvétozni. Talán ez lesz az első, amikor nem otthon töltöm a húsvétot. Nem lesz hajnali mise, kikerülős ételszentelés, a határkerülőket sem fogjuk látni, kókonyát sem eszünk az idén (legalábbis nem olyant, mint az anyué), s Pisti sem fog meglocsolni (mondjuk ez utóbbit valahogy túlélem). Julcsi, Márton, Dorka, Helén, Kincső, Viki – velük mind nem fogunk találkozni, s még a családról nem is beszéltem.
S akkor most ebből kihozzuk a legjobbat.
Jó, hogy ismét havazik, még néhányszor láthatjuk az őzeket. Jó, hogy nem veteményeztem el 🙂 Jó, hogy Péter túl van a vészen. Ez reményt ad arra, hogy Borcsa is túl lesz hamarosan. Jó, hogy nem tud menni oviba, legalább otthon eszik, gyakorolja a logopédusos házifeladatot. Jó, hogy Piri mama nem betegebb és tartja a frontot. Talán az is jó, hogy itt leszünk húsvétkor, hogy miért, azt pontosan nem tudom, de ki fogom találni 🙂
Hozzászólások