Kámmama

Kámmama a szomszéd lányok nagymamája, aki egész nyáron itt volt. Tisztességes nevén Klári mama. Kámmamát nagyon megszerette Borcsa. Minden csütörtök délelőtt az ő gondjaira volt bízva. Folyt a nagy babázás, Borcsa a szomszéd babákkal, a szomszéd lányok pedig Borcsával. Kámmama ebédfőzés közben eligazította a gubancokat, igazságot tett, ha szükség volt rá, alkalomadtán vigasztalt. Nyár végére Borcsa Kámmama felkiáltással indította a napot, vidáman baktatott fel a hegyen Kámmamához, aki minden jóval ellátta, etette, traktálta, mikor hagyta magát a leány. A szájhagyomány szerint, Borcsa eltolta a töltöttkáposztával megrakott tányérját, magához húzta a fazekat, s onnan válogatott kedvére, természetesen kézzel. Máskor pedig bekopogott a hűtőajtón, s Kámmama már vette is elő a finomságokat. Miután jól lakott, nem sokat búcsúzkodott, vette az irányt hazafele.
Megjött az ősz, Kámmama hazament, de mégis itt van. Mert ettől kezdve Borcsa az összes nagymamáját így szólítja. Hiába tudja, hogy Piri mama, Magdi mama, nagy huncut vigyorgás közepedte mégis Kámmamázik.