Karácsony előtt másfél hetet a nagyszülőknél teleltek a gyerekek. Ez idő alatt mi, szülők haszontalan dolgokkal készültünk az ünnepre: dolgoztunk sokat, pörögtünk, rohangásztunk, viszont elkészült számtalan bonbon, mézeskalács, bejgli, becsomagolódott jó sok ajándék, a barátokhoz is eljutottunk, s egy reggelen 12 őz sétált a házunk körül. Nem hittünk a szemünknek.
Szóval készen álltunk a nagy találkozásra. Mindenki örült a viszontlátásnak, Piri mamával felütöttük a lacikonyhát, s elkezdődött a karácsonyi nagyfőzés.
Az első éjszaka kalandosra sikerült. A gyerekek köhögtek, ezért kúráltuk őket rendesen. Péter éjfél előtt allergiás lett a mellkenőcsre, hányással egybekötött köhögésrohamot produkált. Az éjszaka során Borcsai is rókázott párat. Reggel mindenki fáradtabb volt, mint este, s a tiszta ágyneműt is felemésztettük.
24-én este Péter tűnt a legegészségesebbnek a két gyermek közül, ezért őt vittük el templomba. Péter templomi viselkedésében továbbra is akad kivetnivaló, ám sokat fejlődött a legutóbbi közös misénk óta. Már nam kurjongat hangosan, s legtöbbször akkor énekel, amikor a többiek. Az áhítat néhány percet tartott, az idő további részében hasalt a földön, s lábával dobolt a padlón illetve kihasználva a szülők figyelmének lankadását, kirohant az udvarra. Áldozásról visszajövet közölte, hogy ő is szeretne enni, mézeskalácsba folytottuk a mondókáját. Mire jól belakott, el is érkezett az angyaljárás. Bár Péter verset nem mondott, mégis határozottan vonult elő az oltárhoz, mikor a nevét hallotta. Az ajándékát hazáig nem eresztette.
Az angyal nehézkesen jött el. A délutáni alvás ideje lett volna a legalkalmasabb e célra. Azonban Péter jó érézékkel nem volt hajlandó lefeüdni. Este sikerült becsempészni a fát a konyhába, ott nagy rohanva feldíszíteni. Miután a gyerekeket a nappaliból a Péter szobájába tereltük, Miki tata kiballagott a félig feldíszített fával. Rádobáltunk még néhány díszt, illetve összeszedtük a menetközben lepotyogott mézeskalácsokat.
S egyszer csak megszólalt a csengő, rohant mindenki. Péter az udvar felé vette az irányt, valahogy úgy gondolta, hogy az angyal kint jár. Volt nagy öröm, ajándékosztogatás, csodálkozás. Természesen a szaloncukor jött be leginkább. Hamar kezdetét vette a karácsonyfa nyúzása, amit kizárólag a tiltott gyümölcs gyermekmagasságban való eltűntetése szüntetett meg. Így is akadnak kósza szaloncukrok, amik a ház külünböző zúgaiból csodás módon előkerülnek.
A karácsonyi menü másik befutója az epertorta, ami valójában mézeskalács. Péter csak a fenyő alakúakat hajlandó enni. Borcsa nem válogat, lényeg, hogy epertorta legyen.
A karácsony folytatódik holnap Csíkban.
Hozzászólások