Immár második esztendeje az dönti el a karácsonyunk helyszínét, hogy a gyerekeket hol üti ki valami válogatott vírus. A tavaly azt terveztük, hogy a nagyszülőknél ünneplünk, azonban a gyerekek nem voltak szállítható állapotban, ezért otthon karácsonyoztunk. Ez annyira bevált, hogy az idén is meg akartuk ismételni. Készültünk is rendesen.
Egy héttel az ünnep előtt a gyerekek köhögni kezdtek, ezért a nagyszülőkhöz postáztuk. Borcsa tüdőgyulladását egy derűs vasárnap reggel diagnosztizálták. December 22. volt. Piri mama több évtizedes aszisztensői munkájának és szerteágazó kapcsolatainak köszönhetően megúsztuk a kórházat. Pillangó kézfejbe be, injekció napi háromszor, s a porlasztógép sem pihen túl sokat. A pillangó egy igen körülményes dolog, mert eldugulhat, kimozdulhat, s akkor irány vissza a kórház.
Az injekciózás többszereplős, igen izgalmas történet. Borcsa ül a tata/apa ölében, szorítja az anya kezét, mama nyomja a koktélokat, egyiket a másik után. Borcsa üvölt, hogy álljunk meg, álljunk meg, közben pedig a mama illetve az asztal lábát rugja, mikor hogy sikerül. Péter hátulról cibálja mamát, hogy megmentse a húgát.
Telt múlt az idő, 24-én reggel Pétert is bevittük a sürgösségre. Légcsőhurut boldog tudatában, pillangóval felvértezve tért haza a fiú. Bajnok volt. A kórházban a szuri alatt többször is elmondta, hogy nem fáj, nem fáj. Az első itthoni szuri kapálózások közepedte zajlott, s rókázásba torkollott. A másodikat már nyugodtan viselte. Nem fáj, csak egy picit – mondogatta.
Borcsa tegnapra már jobban volt, ezt onnan lehetett tudni, hogy előbújt Sárkány Ella. Sárkány Ella mindig ráncolja a homlokát, csípőre tett kézzel osztja az eszet, közben a lábával dobbant. Sárkány Ella csücsöríti a száját, parancsol a falnak is.
Karácsony van. A Kisjézus nálunk is megszületett.
Hozzászólások