Igyekeztem diszkréten besurranni a terembe. Az ajtóban álldogáló szülők azzal fogadtak, hogy Péter verset mondott. Verset? Nem is készültünk. Azért a szemem kicsit könnybe lábadt.
Fél percet késtem. Igazából majdnem fél órát, de a gyerekeim produkciójáról fél percet. Ergo nem láttam, ahogy a fiam, közli az óvónénivel, hogy: Péter is. Merthogy Péter megkésett beszédfejlődésére tekintettel, nem kapott verset. Ültek a fehér hótündérek a színpadon, közöttük vaegy piros krampusz, s az óvónéni járt körbe a mikrofonnal. A kellő pillanatban Péter megállította óvót, s közölte, hogy ő következik. Gyors mérlegelés után az Ég, a gyertya ég-re esett a választás. A közönség mindebből csak annyit hallott, hogy “ég”, de azt többször is.
Borcsa versikéjét egy álló hétig tanította Piri mama. Kitűnő alkalmat teremtett a légcsőhurut, ugyanis Borcsa napokon át otthon kuksolt a nagyanyjával. Borcsa hallani sem akart a verséről. Valahányszor szóba került, azonnal rázendített a Cirmos cica, jaj illetve más hasonló kaliberű mondókára. Valahogy a produkció napjára elszavalta a Jaj de pompás fa… kezdetű négysorost. A színpadon úgy zajlott, hogy az óvónéni suttogta a sor első részét, Borcsa pedig a kellő időben beköpte a sor végét. Gyakorlatilag négy szót mondott: fa, karácsonyfa, játéka, fa. Ez nem tartotta vissza abban, hogy Péter sikeres produkciója után immár másodszor is “elszavalja” a versét ugyanilyen stílusban.
Borcsa hótündér csákója is megérne egy bejegyzést. A kúp alakú fejfedőt egy egész délután gyártottuk. Többszöri próba után, úgy tűnt, hogy sikerült eltalálni a megfelelő fejkörfogatot. Igen ám, de olyan magas volt, hogy Borcsa alig tudott egyensúlyozni alatta. Kezdődhetett a faricskálás előlről.
Még szerencse, hogy csak a tánc alatt kellett viselni. Így is Borcsa az első sorban üvöltött, mert hol rácsúszott az orrára, ezért teljes sötétbe borult a világ, hol pedig hátracsúszott a tarkójára, s mindenbe beleakadt a vége, közben a madzag a nyakát szorongatta. De ez a Hótündérek és krampuszok tánca című produkció káoszában senkinek sem tűnt fel, csak az urammal estünk le a padról a nagy röhögésben.
Hozzászólások