Péterrel mentem templomba. A gyermek lelkesen készült, önkéntesen jelentkezett. Ez természetesen nem volt garancia semmire. A feltűnés elkerülése végett a templom hátsó felében foglaltunk helyett, közvetlenül egy oltár mellett. Mint kiderült kitűnő választás volt, Péter szerzett egy térdeplőpárnát, feje alá tette, s leheveredett az oltárlépcsőre. A gyönyörű karácsonyi énekek lassan álomba ringatták. Némi szunyózás után mellettem ébredezett. A motoros bácsi szaloncukrot és narancsot adott. Ünnepi mise volt.
Hozzászólások