Az egyik nap épp rossz trolira ültem fel, így egy megálló után kénytelen voltam gyalog hazabandukolni. S ahogy nézegettem magam a kirakatokban, rájöttem, hogy úgy közlekedek, mint egy bicebóca keljfeljancsi, amit a búcsúban szoktak árulni. Kilengek jobbra-balra. A férjem már többször figyelmeztetett viccesen erre, de nem hittem neki. Próbáltam nőiesre venni a figurát, s ikszben járni, billegni, ahogy a jó nők szokták. Láttam magam előtt a képzeletbeli vonalat, amin haladnom kell. Mire észbe kaptam, már ismét terpeszbe tett lábbal lengedezve közlekedtem, jobbra balra. Azóta rájöttem pocok miatt kényelmesebb lengedezve közlekedni, s most egy ideig kár erőltetni a nőies figurát.
Hozzászólások