A sporttal mindig különleges iszonyban voltam. Először 4.-es koromban esett az orromra a bőr foci labda. Aztán sorozatban még sokszor. Rövid idő alatt alkalmatlan lettem a labdajátékokra. Mindig elugrottam a felém dobott labda elől. Sem játékosnak, sem kapusnak nem voltam jó. Aztán jöttek a talaj és egyéb tornatípusok, ott sem arattam osztatlan sikert. 12. végén kitörő örömmel konstatáltam, hogy vége a tornaóráknak. Aztán első éven kiderült, hogy még 2 évig nincs vége. Megboldogult leánykoromban elhatároztam, hogy leküzdöm az iszonyomat. Beiratkoztam aerobicra. Egy hónapig bírtam. Én voltam a legügyetlenebb, két körrel mindig le voltam maradva, s a tanárnő mindig nekem kellett segítsen.
Hetek óra barátkozom a kismama torna gondolatával. Tudtam, hogy minden héten egyszer, itt és itt kismamatorna. Minden héten találtam alibit. Aztán kaptam kölcsön egy dvd-t. Két hétig rá sem néztem. Tegnap este elővettem. Igaz, hogy 70 perc, de próbáltam utánozni a kismamákat. A legjobb a relaxációs gyakorlat volt, szundítottam egy kicsit 🙂 A szülés közbeni légzésgyakorlatok a férjemnek mentek leginkább 🙂 Majd beosztjuk: ő lélegzik, én szülök.
Hozzászólások