Kiköltöztem Péter szobájából. Vissza a hitvesi ágyba. Teljesen önző okokból. Fél éjszakákon át hallgattam, hogy Péter, mit csinál. Ha szimog, akkor még alszik? Miért sóhajtozik? Szuszog? Miért ilyen hangosan? Miért ilyen csendesen? Miért horkol? Az elején 5 perc alatt 1o-szer kapcsoltam fel a villanyt, lássam, mit csinál. Egy idő után belefáradtam. 2 óra alvás után ébresztő, minden éjszaka. S az alatt a két óra alatt is hallgatóztam. Gondoltam, Péter már lassan 2 hónapos, boldogul nélkülem is, én meg pihentebb leszek.
Első este furdallt a lelkiismeret, hogy szegény drága fiacskám, hogy tud aludni nélkülem. Bebizonyosodott, hogy elég jól 🙂 Én pedig feküdtem a férjem mellett, és még feszültebben füleltem Péter szobája felé. Második este már gond lelki problémák nélkül, hulla fáradtan zuhatam be az ágyba.
Hozzászólások