Péter lenyelte a macskát, s abból is a nyávogósabb fajtát.
Gyermekünknek napról napra határozottabb elképzelése van a körülötte levő tárgyak rendeltetéséről. Időnként elvárja, hogy mi ültessük gyakorlatba ez az elképzelést. Rámutat egy dobozra például, s babanyelven elkezd magyarázni. Kipróbálunk minden lehetségest, amit egy dobozzal elművelhető, kipakolunk, bepakolunk, kukucskázunk, várat építünk. Az elején Péter higgadtan ingatja a fejét, aztán magyaráz, végül ennyi meg nem értés láttán nyávogásba torkollik a dolog. S így folytatjuk a süketek párbeszédét, amíg meg nem lát valami egyebet, s ismét kezdődik elölről a mutogatás.
Ebéd közben is szoktuk ezt játszani. Határozottan rámutat az asztalra, és kér valamit. Mindent sorra veszünk, s persze hogy vagy egyáltalán nem találjuk el, vagy valahol a sor végén rájövünk, hogy igen, sajtot kért, de akkor már annyira nyávog, hogy semmit sem kér. 😀
Hozzászólások