A könyvbemutatóra nagyon készültünk. Péter jól kipihente magát. Borcsi hetente egyszer kakál, az eheti porciót éppen akkorra időzítette, amikor megérkeztünk a templomba. Kint zuhogott az eső. Péter a mise alatt példásan viselkedett. Borcsit az autóban altattam, a szundit a templomban folytatta.
Péterből egyből kiszállt a jófiúság, amikor meglátta az anyját. A könyvbemutató elején már virgoncan sétált az oltár előtt, rendezgette a mikrofon huzaljait. Nem maradt más hátra, kimentünk az autóba. Miután mindent összemorzsáltunk, szétdobáltuk a babástáska tartalmát, összematattuk a vizes esőernyőt, visszamentünk a templomba. Épp jókor érkeztünk, elérkezett Péter fellépésének az ideje. Szépen kihúzta magát, jól megmarkolta a virácsokrot, odacipelte Gabi tatához, s boldogan átnyújtotta neki.
A könyvbemutató utáni fogadáson nem lehetett leszedni a színpadról. Ott tombolt, szaladgált, mászott fel-le. Mondtam is, hogy a következő befektetésünk egy színpad lesz a nappaliban 🙂
Hozzászólások