Van az úgy, hogy musszog az ágyban egy lázas manó. Gyanúsan szuszog, gyanútlanul köhög. Spuri orvoshoz. Míg a fiú tornázott, a lányt vizsgálták. Vírus. Semmi extra. Tudhattam volna, a fél ovi ki van dőlve. Megkönnyebbülve buszoztam velük haza. A buszon ki volt írva, hogy enni nem szabad, inni sem nagyon, hangoskodni meg pláne. A fiú illegalitásban táplálkozott. A helyünkön utazó utasokkal közlöm, az ablak melletti széken a barna foltok nem kaka, hanem a csokis darázsfészek tartozékaiként dörzsölődtek bele az anyagba.
Otthon Borcsa szundít, Péterrel pakolok. Nincs mese, a vakációt 4 nappal korábban ki kell venni, a nagyszülőkhöz kell utazni. Behurcolkodunk a szomszéd autójába, majd átszállunk Móriczba.

Mama fánkkal vár. Römipartiba kezdünk. Péter sorra játszik mindenkivel. Rendszeresen az nyer, aki Péterrel van egy csapatban. Péter a kabala. Egész jól átlátja a szabályokat. Egy partit egyedül játszik. Boldog, felszabadult, sikerélménye van. Gyakrabban kell ilyen környezetet teremtsünk neki.

A lány láza reggelre lejött, de mi akkor már repesztettük át a Meszesen a dolgozda felé.