Tegnap este megérkezett a régóta kiválasztott könyvespolc. A gyerekek nagy izgalommal vetették bele magukat a szerelésbe. Adogatták a szegeket, szétszórták a csavarokat, veszekedtek a tiplin.
Péter a konyhába száműzött főzés céljából. A szekrényszerelés nem anyamunka, hanem apamunka és gyerekmunka. Pedig elég szépen illesztgettem egymáshoz a deszkákat.
Amikor kész lett és talpraállítottuk, Péter egy hosszú meglepett óóóó-val fejezte ki csodálatát, Borcsa pedig ugrálni kezdett, hogy jaj-jaj-jaj. Azonnal rá akarták pakolni a mesekönyveiket. Sikerült tisztázni: ez felnőttpolc.
Borcsa lefekvés előtt megkérdezte:
– Anya, a könyvespolsz reggel is itt lesz? 🙂
És ott volt.
Hozzászólások