Bekeményítettünk. Hagytuk Borcsit sírni. Fél órával esti etetés-altatás után szokás szerint felébredt. Az apja ment be hozzá, de Borcsi inkább felhergelődött, mint megvigasztalódott. Az uram is. Rendesen elveszítette a türelmét. Mi az, hogy nem ért a szóból a gyermek? Elvégre már 9 hónapos. És Borcsi zokogott, tombolt, üvöltött, kerek 35 percen át. Én igyekeztem erősen a könyvemre koncentrálni, az apja néha pár szót szólt hozzá, hogy tudja, nem hagytuk teljesen magára. Egy jó fél óra múlva, amikor azt hittük már nem is kap levegőt, elaludt, begubózva a kiságy sarkába.
Azóta is felébred altatás után fel órával, de apa megvakargatja a hátát, s alszik is tovább.
Hozzászólások