Élményekkel telve csobbantam ki a csapatépítő medencéből. Három nemfogadott hívás. Az uram. Visszahívom, áradozok: el kell jönnünk ide kettesben.
– Maci, most nem vagyok romantikus hangulatomban, fél órája keresem Peti fürdőnadrágját.  – jött a megértő válasz.  Még jó, hogy egyből eltaláltam, melyik szekrény aljában lapul. Viszont szombat este 9-kor, mély álmomból felriasztva a pizsama teszten elbuktam. 🙂

Három és fél napig legényes volt otthon. Volt bábszínház, Kincsőlátogatás, zongoracipelés, úszás, szalmakrumplisütés, ebédfőzés, közös alvás.

Csapatot építettem, majd Borcsit összeszedtem Csíkból. A leány örült nekem, be nem tudott telni a jelenlétemmel (értsd: pisilni is velem jött). Vasárnap hajnalban indultunk vissza. Hajnali 5-kor Borcsa torkaszakadtából olvasta Borit, én szundiztam, a vonat népe okult Bori történetéből.

Nagy közös nyakbaborulás az állomáson kipipálva. Otthon Péter cuppant rám. Így minden együtt csináltuk, sajnos szundizni nem akart. Kártyapartiztunk, társasoztunk estig. Hétfőtől kezdődött a családi élet.