Borcsa nem bírta feldolgozni a húsvéti ünnepkör diszkriminatív jellegét. A kosárkáját még jószívűen kölcsönadta Péternek. Felöltötte a szép ruháját, mint Péter, s ment volna locsolni. De nem mehetett, mert a lányok itthon ülnek, s várják a locsolókat. “Borcsa is locsol, Borcsa is locsol!” – üvöltések közepedte a fiúk megszöktek. (Persze Péter kizárólag gumicsizmába volt hajlandó elindulni, ami stílusban némileg eltért a ruházatának többi részétől.) A munka már előre le volt osztva, a szerszámok (úgymint sárga veder, fenyőág, víz, tojásgyűjtő kosárka) be voltak szerezve. Apa elmondta a verset, Péter locsolgatott, a tojások gyűltek és fogytak is, merthogy Péter útközben eltüntette a csokisakat.
Mi pedig vártuk a locsolókat, akik nem jöttek, illetve mire megjöttek, Borcsa már Zilahon volt.
Hozzászólások