Ma elmondtam Magdusnak. Márcsak a pálinka miatt is. A kedd a mi ünnepünk. Rendszerint délután 5-re érkezem, akkor már meg van terítve az asztal, két rend tányérral, poharakkal, szalvétával. Ki van töltve a likőr, általában meggylikőr, de van, amikor konyakot iszunk. A második fogáshoz vörösbor dukál, pontosabban merlot. Utána jöhet a habos kávé teasüteménnyel. Közben megbeszéljük a világ dolgait. Az előző két kedden fejfájásra hivatkozva lemondtam az alkoholt és a kávét. S hogy Magdus ne kezdjen el aggódni a keddi fejfájásaim miatt, hát elmondtam neki az igazat. Aki őt ismeri, csak az tudja igazán, mennyire tud örülni. Boldog volt. Azt akarja megérni, így túl a nyolcvanon , hogy láthassa a gyermekünket. Én bizom benne, hogy nemcsak az első gyermekünket foghatja a kezében.
Hozzászólások