Túl vagyunk az első ovis maszkabálon. Volt egy-két mellélövésünk, de alapjáraton jól éreztük magunkat.
Maszkabál megbeszélő szülőértekezleten nem voltunk. Annyi jutott el hozzánk, hogy kell vinni sütit, egy kevés szendvicset és a szülők is be kell öltözzenek. Így is tettünk. Teasüteményt készítettem. Kicsik voltak, hogy a gyerekek jobban boldoguljanak vele. Szendvics sem volt túl sok, de legalább szép volt 😀 Az uram megvarrta magának a madárijesztő szerkót, én macskának öltöztem. Ehhez képest nem sütit kellett vinni, hanem tortát, nem kevés szendvicset, hanem sokat, s a szülők nem kellett beöltözzenek 😀 Még két szülő nem vett részt a megbeszélésen. Ezt onnan lehetett tudni, hogy egyik kalóz volt, a másik bohóc.

Indulásból Péter tigris volt, Borcsa méhecske. Mire megkezdődött a felvonulás Péter méhecske volt tigrisbajusszal, Borcsa pedig gésa vagy valami ilyesmi. (A biztonság kedvéért Borcsa rétegesen öltözött. A méhecske szerkó alatt gésa ruhában feszített a pocakja, merthogy volt, s úgysincs ahova felvenni.)

A bálról ideje korán megszöktünk a gyerekek nagyszülőkhöz szállítása végett. Még bementem pelust vásárolni a boltba, igaz, előtte a farkamat leszereltem. Annyi volt jó, hogy az emberek elmosolyodtak, mikor rámnéztek. Mire visszajöttem, az uram is lebontotta a vállára aplikált kölcsön baglyot. Az idei farsang is lejárt.