Kötelező vizsgálaton voltam az “üzemorvosnál”. És egyből megtudtam, hogy mennyire elmaradott, korszerűtlen, sőt talán egyenesen sötét kismama vagyok. Az orvos felsorolt egy csomó vizsgálatot, amiből én már kettőn át kellett volna essek. Ha jól értettem genetikai vizsgálatokról van szó. S mikor látta, hogy fogalmam sincs miről beszél, kifejtette, hogy ezt minden felvilágosult kismama tudja. A hangsúly a “felvilágosult” jelzőn volt, amit többször el is ismételt.
Az elején megpróbáltam megereszteni egy szelíd érvet, miszerint a nőgyógyászom nem küldött, aztán láttam, hogy hiába. Így meghallgattam, hogy hova kell mennem, mert a városban is csak egy klinika csinál ilyesmit, s igaz, hogy sokba kerül, de megéri. Tud is adni egy telefonszámot. Lusta voltam, megkérdezni, hogy mi éri meg? Az hogy megtudom, hogy beteg gyereket hordok a szívem alatt, s dalolászva elmegyek abortuszra, hogy a hátralevő életem könnyebb legyen? Ezt a “luxust” úgysem engedném meg magamnak.

Kicsit meg volt zuhanva a lelkem, mikor kijöttem a rendelőből.