Megjött

Péter izgatottan toporgott az állomáson. Végre megjött Borcsa. Egymásraborulás, boldogság. Egy álló napig tartott.
Mikor Péter már második napja volt királyfi, s fel-le sétáltatta Borcsa, így kell vonulni, meg úgy, na akkor betelt a pohár. A fiú úgy döntött, nem lesz többé senkinek a királyfija, ráadásul egyetlen játékhoz sem nyúlhat a királyleány. Lett ebből csetepaté.

– Péter nem szereti  Borcsát. – üvöltötte a fiú. Több se kellett Borcsának. Igen szíven ütik az ilyen lelki zsarolások.

– Péter, testvérek vagyunk, Borcsa itt lakik. – zokogott keservesen a leány.

Mivel szép szóval nem sikerült tisztázni a játékok tulajdonjogát, tettlegességre került sor. Magdi mama csak fogta a fejét.

Mától Borcsi óvódás, Pétert még hízlaljuk a héten.