Mikulás

A Mikulásjárást Borcsa kitörő lelkesedéssel, Péter ellenszenvvel fogadta. Amíg a leány a csizmáját suvickolta a fürdőben, a fiú a nappaliban kiabálta, hogy: Nem, nem, ne jöjjön! Azt már elképzelni sem merem, hogy ma az oviban szembesülni fog egy életnagyságú mikulásemberrel.
Nos, amíg Pétert győzködtük a Mikulás kitűnő jelleméről, Borcsa telepancsolta a fürdőszobát vízzel. Végül minden csizma kikerült a konyhaablakba. (Azért oda, mert az ajándékok a kamrában voltak elrejtve, s necces lett volna az előszobáig elszállítani.)

Volt öröm, boldogság, mikor a gyertyafényben meglátták a csizmából kikandikáló csokikat. Péter a félelmeit egy Mikulás-csoki felzabálásával orvosolta. A kifestős és a karikókák iránt (felnőtt nyelven filcek) a csoki fogytán mutatkozott érdeklődés. A karikókákból több jutott a tenyerükre, mint a füzetbe. Így van rendjén.