Péter hangosan kacag, kuncog, sőt hahotázik. Nem, nem nekem, hanem az apjának. Lehetek én brekegő béka, szaglászó kutya, rágcsáló egér, a legtöbb, ami előjön, egy vékony mosoly. Engem mélységesen un 🙂 Ha hazajön apa, csupa móka, kacagás. Belekapaszkodik a szakállába, s kezdődhet a vidulás. 🙂
Hozzászólások