Mosoly

Péter az első igazi mosolyát az apjának adta. Nagyon jól tette, mert az uram már kezdett gyanakodni, hogy a fia őt nem is szereti. Legalábbis nem úgy, ahogy engem. Sokszor, hogy hogy nem, csak az anya karjában volt hajlandó lecsillapodni. Apánál kitartóan orditott. Én azzal magyaráztam, hogy többet vagyok Péterrel, mint ő, de nem sikerült meggyőznöm.
Ezt a felboruló félben levő szeretet háromszöget, Péter pattintotta a helyére tegnap este. Apa épp az Euroviziós Dalfesztivál idei nyertesének fülbemászó muzsikáját produkálta Péternek. Igaz, hegedű, nyakkendő, izmos táncosfiúk és rózsaszin tündérlányok nélkül, csak úgy rövidnadrágosan a nappaliban. És Péter nézte az apját, hallgatta a csudanótát és mosolygott. Először diszkréten, aztán teleszájjal jó sokáig.