Az uram már régóta készül a Nagy Diavetitésre. Hetek óta ábrándozott arról, hogy gyerekkora diafilmjeit levetiti a fiának. Ma elhoztuk a gyerekkori diavetitőt. Beállitotta a székre, felpocoklta néhány könyvvel, aztán számbavette a filmeket. Dühösen konstatálta, hogy a filmek egyrésze huszonöt év alatt elszakadt, illetve valamilyen csoda vagy csere folytán román nyelvűvé vált. De nem csüggedtünk. Gyorsan betekerte az Állatok és kicsinyek cimű darabot. Kezdődhetett a mozi. Pétert felszólitottunk, hogy azonnal üljön le. Péter eleget is tett az atyai parancsnak, csakhogy a falnak háttal ült le. Ettól kezdve már csak a diavetitő érdekelte. Nem értette, mi a jó a falra vetitett őzikék és egyéb állatfajták bámulásában, amikor egy ilyen érdekes szürke, fényt árasztó gépezetet lehet tanulmányozni.
Egy év múlva folytatjuk a Nagy Diavetitést.
Hozzászólások