Szombat este fellépésem volt. Szólóval kezdtem, aztán az urammal kettesben folytattuk. Az eredetileg néhány percesre tervezett előadás a számtalan visszatapsolás (-sirás) miatt fél órásra sikeredett.
Minden úgy kezdődőtt, hogy vasárnap este számtalan baráti látogatás és kocsikázás után hazaértünk. Péter egy ideig heverészett az ágyon, aztán egyszerre rátört a magány. Ekkor következtem én. Énekeltem, táncoltam. Pétert elkápráztatták a piros csingilingi fülbevalók. Az uram megelégelte a kornyikálást, előkerült ő is. Osztatlan sikert arattunk a csárdásunkkal 😀 . Péter hangosan kacagott. A maradék énekhangom is elment, mire Péter megunta a produkciót.
Az a jó ebben, hogy az elmúlt években Péter az egyedüli, aki nem mondta, hogy ne énekeljek 🙂 Végre van közönségem, kibontakozhatok kedvemre.
Hozzászólások