Nagy Sírás

Tegnap meggyőződtem, hogy Péter nagyon sokat tud sírni. 3 órán át repesztette. Néha tartott pár perc szünetet. Fogalmam sincs, hogy van ennyi erő egy ilyen picinyke testben. A helyzet súlyosságát fokozta, hogy iszonyúan fájt a fejem és álmos voltam. Mondjuk, az álom egy perc alatt kiszökött a szememből. Sétáltunk, előadtam neki a kedvenc dalát, elmutogattam neki az Erdő szélén házikót, amire mindig felvidul, cirmos cicát játszottunk, de semmi. Valószínű nem is hallotta a szavaimat a nagy ordításban. Tornásztunk, máskor ezt is nagy érdeklődéssel csinálja, felhúztam a nyüvesalmajátékot, semmi. Véresre karmolta a két arcát. Most úgy néz ki mint egy macskakölyök egy-egy száll bajusszal 😀
Annyira jó lesz, mikor beszélni fog, elmondja szépen, hogy anya fáj a hasam, vagy szorít a zoknim, s megoldjuk a problémát. De így 3 hónaposan csak találgatni tudtam. És asszem nem találtam el. Az lett a vége, hogy elaludt. Aztán evett egy nagyot, s 8 órát szundizott. Bennem még órák múltán is viszhangzott a Péter sirás.