Kicsi Péterrel hazaérkeztünk. Jó gyermek volt, nem panaszkodhatunk, végigszundizta a 2 órás utat. Úgy fel voltunk pakolva, mint Málhás Margaretta, hoztuk a két hónap alatt összegyűjtött cuccainkat, többek között egy kutyát. Szerintem, ha látott ismerős, azt gondolta, hogy anyósomék végleg elköltöznek a városból 😀
Az első napokban Péter tojt az alkotmányra, minden addigi szabályt felrúgott. Összevissza evett, aludt és leginkább sirt. Az apja kétségbeesetten kérdezte tőlem, hogy ez most mit jelent, miért sir. Én sem voltam sokkal okosabb, mint ő, ezért gyorsan felpakoltuka gyermeket, s kivittük sétálni. El is aludt tátott szájjal, s be is esett a szájába egy apró virágszirom. Lett is nagy ijedtség. Hazafele jövet pedig rászállt az arcára egy méhecske. Csupa kaland itthon az élet.
Hozzászólások