Egy álló hétig, reggeltől estig és estétől reggelig megszakitás nélkül nyaraltunk a szüleimnél. Most hirtelen az jutott eszembe, mikor a barátaink 3 éves kislánya az első nyaralásán megkérdezte: Anya, hogy kell nyaralni? 🙂 Péter egyelőre nem firtatta a dolog mikéntjét, az egészből csak annyit észlelt, hogy nem lát egy ismerős arcot (apa otthon maradt), s nem ketten, hanem négyen sürgölődünk körülötte, hogy nem a kiságyában alszik, nem a kiskádjában fürdik. Nagyokat sétáltunk, rég nem látott ismerősökkel, barátokkal találkoztunk, meglátogattuk dédit. Mivel Péter épp sirós kedvében volt, dédi azonnal bekente a homlokát korommal, s ha meg sokat időzünk, vizet is vetett volna igézés ellen.
A hat órás hazafele utat elég jól birta, az utolsó 3o km-en kezdte követelni ellentmondást nem tűrő hangon, hogy azonnal érkezzünk meg 🙂 Visszafele kisebb ebédszünetekkel végigaludta az utat. Izgultunk is, mi lesz éjszaka. De éjszaka is aludt. Amikor betettük a kiságyába, s felhúztük a méhecske muzsikát, úgy örült, tele szájjal kacagott 🙂
Hozzászólások